Monthly Archives: május 2015

Csak a második félidőt nyertük meg

Karancslapujtő-Rimóc 3:2 (2:0)

 

Ismét nagyot küzdöttünk aktuális ellenfelünkkel a mérkőzés visszahozása érdekében, de alulmaradtunk, ha csak kevéssel is. A játék képe alapján a vendéglátó csapat megérdemelten nyert, hiszen sokkal több helyzetet dolgoztak ki (és puskáztak el, amiket ha berúgnak, nagyobb arányú győzelmet szereznek). Az eredményjelző viszont csak egy gólos különbséget mutatott a végén… mi ugyancsak későn ébredtünk (mint a múlt héten).

A hazaiak gárdája, a biztos középcsapat Karancslapujtő, noha gyengült tavasszal, mégis rendelkezett rutinos öreg játékosokkal, valamint a széleken lendületes, gyors fiatalokkal. Ezek semlegesítésére egy ötvédős felállással próbálkoztuk, a szélen két sokat futó, emberfogó feladatú játékossal. Mi lényegében teljes létszámban tudtunk kiállni (bár több játékos továbbra is elhúzódó sérülésekkel bajlódik), egy középső védőnk igazoltan volt távol a védelemből munkahelyi kötelezettség okán, cserepadunkon négy fő volt bevethető játékra.

A játékelképzelés a szélsők semlegesítésére egy ideig működött, azonban nem a szélen törték át a védelmünket a gólok előtt, hanem középen, eladott labdák után. Előbb a 24. percben veszítettünk el egy labdát a középkörnél, ebből egy gyors kontrát vezetett Lapujtő, és sakk-matt helyzetben kellett csak Lavajnak bepasszolnia a játékszert. A 31. percben szintén egy középen elveszített labdából Kalácska egyedül ugrott ki a védelem mögül, a kifutó kapusunk feje felett szemet gyönyörködtetően emelte át a bőrgolyót. Az első félidőben nekünk volt előbb helyzetünk, Laczkó Zsoltot sikerült jól kiugratni, de szorongatott helyzetben oldalra sodródva kissé fölé vágta a labdát. Ezzel együtt többet támadott a Lapujtő, és a kapusunknak is több jó védést kellett produkálnia a gólok megakadályozása érdekében.

A szünetben ismét összeszedtük magunkat, és úgy mentünk ki, hogy mindent megteszünk a mérkőzés megfordítása érdekében. Kettőt cseréltünk, változtattunk a posztokon, nagyobb elánnal támadtunk. Egy szögletet követően Vincze fejelte vissza a labdát Ajtainak, aki azt közelről a léc alá vágta az 52. percben. Ekkor rákapcsolt Lapujtő is, és az 58. percben elhúzott 3:1-re: a védelmünk nem tudott tisztázni a szélen, ebből be tudták passzolni a labdát az ötösünk közelébe, majd a rutinos Lavaj egy csellel becsapta egyik védőnket és a hosszú alsóba helyezett a kapus mellett (3:1). Ezután több életveszélyes támadásuk is volt, de azokat nem tudták gólra váltani. Mi is kidolgoztunk helyzeteket, de ezek többnyire erőtlenek voltak a befejezésnél. A 89. percben nagyot küzdve egy Ajtai-Vincze kontrából utóbbi volt eredményes; csatártársa centerezését sikerült a kirobbanó kapus előtt begyötörnie Vinczének, ezzel 3:2-re feljöttünk. Aztán a sípmester gyorsan lefújta a találkozót.

Mindent egybevetve többet tett Karancslapujtő a három pontért, mezőnyfölényben játszottak, és nagyobb veszélyt jelentettek a mi kapunkra, mint mi az övékre. Sok játékosunk szokásos formája alatt játszott, és ezt csapatunk nem tudja elviselni. A második félidőt ugyan mi nyertük, de megint csak a hajrában ébredtünk fel, és ez kevés volt a döntetlenhez is, csak tisztes helytállásra futotta erőnkből.

B. A.

 

Karancslapujtő-Rimóc 3-2 (2-0)

vezette: Jele T. (Gordos Á., Kurinka B.)

Karancslapujtő: Babják Cs. – Danczák A., Cseh M., Ravasz G. (Gordos T. 81.), Bozó P. – Racs M. (Laczkó Á. 68.), Fodor M. (Sánta A. 80.), Fodor Zs., Török Á. (Tóth Sz. 80.) – Lavaj Z. (Kovács Á. 59.), Kalácska Cs. Vezetőedző: Tőzsér Zsolt.

Rimóc: Molnár J. – Csizmadia B., Váradi G. (Deák G. 46.), Kuris P., Bangó N. – Laczkó Zs., Ajtai R., Rácz I., Árva R. – Kiss P. (Kormány R. 76.), Pásztor B. (Vincze B. 46.). Játékos-edző: Árva Róbert.

Sárga lap: Kuris P., Csizmadia B.

Gól: Lavaj Z. (26., 59.), Kalácska Cs. (42.) ill. Ajtai R. (53.), Vincze B. (90.)

Tőzsér Zsolt: – Rengeteg helyzetet hagytunk ki, de három szépségdíjas gólt szereztünk. Gratulálok a sportszerű ellenfélnek.

Árva Róbert: – Gratulálok a sportszerű hazaiaknak, teljesen megérdemelt a győzelmük. Csak megnehezíteni tudtuk a dolgukat. Mostantól a következő mérkőzésre kell koncentrálnunk, hiszen jön a helyi rangadó, amit szeretnénk megnyerni. További sok sikert a Lapujtónek.

Category: Csapat

Küzdöttünk, de ez nem volt elég

Rimóc-Mátranovák 1:4

Nálunk alig jobb csapattól szenvedtünk vereséget. A hozzánk látogató rossz formában lévő Mátranovák megszerezte tavasszal első győzelmét, és hosszú idő után gólokat rúgott. Sajnos ehhez mi is kellettünk, több nagy védelmi hiba előzte meg a találatokat. Továbbra is sérüléssel bajlódó játékosokkal és két kapussal (egyikük mezőnyben csatárként) álltunk fel, amint újabban erre rákényszerülünk. Az edzéslátogatottság gyér, több alapember is sérült, a pálya talaja továbbra is csontkemény (ha nem esik eső), amely nem kedvez a sérülésekből való felépülésnek és komolyabb edzésmunka elvégzésének.

Tapogatózással kezdődött a játék mindkét csapat részéről, aztán egy furcsa gólt talált Mátranovák a 13. percben; a balszélen elhúzó villámgyors, és remek adottságokkal rendelkező Molnár (tavaly még játékosunk volt) több közel helyezkedő szemtanú egybehangzó állítása szerint az alapvonalon túlról kanyarította be a kapunk elé a labdát, amit az érkező vendégek csatárának csak be kellett vágnia a hálónkba. A játékvezető gólt ítélt, mi reklamáltunk, hiába –az a gól, amit a bíró megad.

A folytatásban nyomás alá helyeztük a kapujukat, és több gólhelyzetet is kidolgoztunk, két Vincze Benjámin lehetőség is csak kevéssel kerülte el a vendégek kapuját. Félidőben továbbra is a mérkőzés megfordítására koncentráltunk, és ennek meg is volt az esélye, a nováki gárda a játék képe alapján nem volt sokkal jobb nálunk, kondicionálisan sem igazán emelkedett felénk. De ahogyan az lenni szokott, idegesen, kapkodóan játszottunk, a helyzeteinket nehezen dolgoztuk ki, és azokat sem sikerült jól befejezni, amiket kialakítottunk.  Az ellenfél pedig (szintén Molnár révén) ismét a védelmünk mögé került, becenterezését nem tudtuk kivágni, így közelről gólt kaptunk a 61. percben.

Ekkor kezdtünk elcsüggedni, hitehagyottá vált csapatunk, majd további két gólt talált a felbátorodott Mátranovák. A vendég alakulat el is fáradt a négy gól rúgásában, és a szépítés összejött nekünk a 80. percben. Egy remek kontrát vezettünk a mátranováki hátráló védelemre, és egy formás középpályás lapos összjáték után Laczkó Zsoltot sikerült ismét kiugratni, aki nem hibázta el a lehetőséget, így 1:4-re módosította az eredményt. Későn ébredtünk, több ilyen akció kellett volna. Az ellenfél mondhatni csak egy Molnárral volt jobb, aki a védelmünk mögé kerülve tudott gólhelyzeteket kidolgozni ellenünk, de ez elég volt ahhoz, hogy kikapjunk.

Sajnos egyelőre képtelenek vagyunk abból a rimóci betegségből kigyógyulni, hogy ha mi kapjuk az első gólt, nem tudunk fordítani. Közönyössé válunk, elcsüggedünk, feladjuk. Különböző vélt vagy valós sérelmekkel magyarázzuk gyengeségünket, de ezek nem állják meg a helyüket, inkább magunkat okolhatjuk a vereségért. Több nagy helyzetünk ismét kimaradt, a védelmi megingásokból pedig többnyire elkerülhető gólokat kaptunk. Pozitívum, hogy becsülettel hajtottunk, sportszerűek voltunk, sárga lapok nélkül hoztuk le a mérkőzést. Nagyobb lelkierőre volna szükségünk a kudarcok elviselésére, és nagyobb összhangra, összefogásra a csapaton belül a kedvezőtlen mérkőzésállás megfordítására.

B. A.

Rimóc-Mátranovák 1-4 (0-1)

vezette: Pap I. (Boda V., Kovács T.)

Rimóc: Csampa M. – Deák G., Mócsány R., Kuris P., Váradi G. (Ajtai R. 65.) – Molnár J. (Bangó N. 46.), Laczkó Zs., Rácz I., Árva R. – Kiss P., Vincze B. Játékos-edző: Árva Róbert.

Mátranovák: Kotroczó Á. – Somoskői O., Ferkó D., Nádasdi B., Vanó K. – Molnár G. (Bodon P. 86.), Zsély D., Oszvald F., ifj. Stark J. – Kotroczó R. (Hugyecz M. 76.), Tóth P. Vezetőedző: Stark János.

Gól: Laczkó Zs. (80.) ill. Kotroczó R. (13., 69., 75.), Vanó K. (61.)

Árva Róbert: – Ezer sebből vérezve, három kapussal a pályán, több sérülttel csak ennyire voltunk képesek a mai napon. Bízunk benne, hogy ez hamarosan véget ér, jövőre egy sikeresebb csapat fog szerepelni és reméljük nem lesz ennyi sérült. Van még három mérkőzés, és ígérem mindent megteszünk, hogy becsülettel és tisztességesen lejátsszuk ezeket a mérkőzéseket és pont, pontok megszerzésére törekszünk. További sok sikert a szimpatikus nováki csapatnak.

Stark János: – A mérkőzésen végig fölényben játszottunk. Sok helyzetet dolgoztunk ki, és azokat értékesítve megérdemelten nyertünk.

Category: Csapat

Győztes meccset engedtünk ki a kezünkből az utolsó percekben

Majdnem megszakadt a hosszú rossz sorozatunk Nagybátonyban, és megszereztük első győzelmünket tavasszal, ám az utolsó percekben két gólt kaptunk, így csak döntetlent értünk el idegenben. A házigazda nagymúltú bátonyi csapat hozzánk hasonlóan súlyos gondokkal küzd mostanában, több meccsükön létszámgondokkal küzdve tartalékosan álltak ki, és nagy vereségekbe is beleszaladtak. Így esélyesként léptünk pályára velük szemben, és ennek megfelelően álltunk hozzá a mérkőzéshez.

Rögtön támadólag léptünk fel, és a 4. percben Laczkó Zsolt révén megszereztük a vezetést, miután középen passz helyett szólóba kezdett, áttörve a hezitáló bátonyi védelmet egyedül vezette kapura a labdát, majd okosan a kapus lába mellett a rövid sarokra helyezte a játékszert. A bátonyiak egyenlíteni akartak, elkezdtek rohamozni, és a 25. percben egy középen vezetett támadás során lapos passzokkal kijátszották az utolsó védvonalunkat, majd Csampa kapus mellett elgurították a labdát (1:1). Az első félidő krónikájához hozzátartozik, hogy mindkét kapu többször veszélyben forgott, ám kapusunk is jó formában védett ma, többször bravúrral hárított, a nagybátonyi térfélen pedig nekünk nem sikerült gólra váltani több nagy helyzetünket, így egy vegyes, sok kimaradt helyzettel tarkított első félidőt láthatott a közönség.

A szünetben rendeztük a sorokat, elhatároztuk, hogy megnyerjük a mérkőzést, hiszen erre minden esélyünk meg is volt, és nagyon szükségünk volt már a győzelemre. A második játékrész elején még inkább támadólag léptünk fel, mi uraltuk a mezőnyt, és fél óra alatt két remek gólt szerezve 1:3 arányban elhúztunk az ellenféltől. Előbb az 56. percben egy balszélre adott lapos keresztlabdát a lesen álló Kormány okosan elengedett a mélységből induló Ajtainak, ez megzavarta a bátonyi védelmet, akik lest reklamáltak. Ajtai a reklamálás alatt senkitől sem zavartatva vezette fel a labdát, majd becenterezte az érkező Rácz Ivánnak, akinek csak be kellett pofozni a játékszert a kapuba (1:2). Ezután a 74. percben Rácz visszaadta a gólpasszt Ajtainak, egy remek lapos kiugratással ajándékozta meg csatárunkat, aki szintén egyedül vihette kapura a labdát, majd elhelyezte a kapus mellett (1:3).

Nagybátony mindent megtett az egyenlítésért, és csakúgy mint az első félidőben, mindkét kapu többször veszélyben forgott a nyílt sisakos játék miatt. Azonban a végére mi elfáradtunk, fizikálisan és fejben is, és a vendéglátók az utolsó percekben (85. és 87. perc) kétszer el tudtak menni a bal oldalukon, és mindkét helyzetet gólra váltva 3:3–ra módosították az eredményt. Kár érte, hiszen sokáig vezettünk, remek támadásaink is voltak (a lapos játékot lehetővé tette az aránylag jó állapotú bátonyi pálya), azonban a ránk jellemző védekezési és támadás befejezési hiányosságok miatt most meg kellett elégednünk az egy ponttal. Pozitívumként kell felfognunk, hogy idegenben is tudunk gólokat lőni, akár győzni is tudnánk, ám tanulság kell legyen számunkra, hogy kilencven perc maximális koncentráció szükséges a sikerhez.

Hajrá Rimóc!

NAGYBÁTONY SC-RIMÓC SE 3:3 (1:1)

RIMÓC: Csampa M. –Kuris P.; Deák G.; Mócsány R.; Csizmadia B. –Árva R.; Rácz I.; Laczkó Zs.; Kormány R.(Bangó N.) –Ajtai R.; Kiss P.(Vincze B.).

Gól: Laczkó Zs. (4.); Rácz I. (56.); Ajtai R.(74.).

Sárga lap: Rácz I.(50.); Árva R. (64.).

Category: Csapat

Edzőmeccsen elszenvedett vereségért revansot vett a dobogós csapat

Rúgd és fuss! kontra Passzolj és cselezz!

Rimóc-Érsekvadkert 0-6 (0-2)

Visszavágott Érsekvadkert a felkészülési mérkőzésen rúgott öt gólunkért. A bronzéremesélyes Holman-alakulat a semleges nézők számára is tetszetős gólokkal fektette két vállra sérülésektől megtizedelt csapatunkat a megyei I. osztály 21. fordulójában. Az eredmény részben betudható a rengeteg hiányzónak, valamint a gyér edzéslátogatottságnak is. Sokat elmond a jelenlegi állapotokról, hogy kezdősípszóra tizenegyen álltunk fel (a mezőnybe védőnek állítva egyik kapusunkat), egy cserénk volt csak, aki a második félidőre tudott hazaérkezni, és újabb sérülés miatt végül csak tízen fejeztük be a mérkőzést.

Támadásban a számunkra megszokott, egyszerű játékunkat próbáltuk játszani, előrevágtuk a labdát csatáraink vagy a szélsők felé, akiktől kapuratörést vagy a szélen elfutás után beadást reméltünk. Néhány sokat ígérő lehetőség adódott ilyen labdákból az első félidőben, és elvétve a másodikban is, amikor sikerült a vadkerti védelem mögé juttatni a labdát, azonban az eredményes befejezések most is meghiúsultak. Szélsőink előtt pedig lezárták a területeket, a feléjük ívelt labdák többségében hatástalanok voltak. Védekezésben megpróbáltunk a megye egyik leggólerősebb csatára ellen szoros emberfogással játszani, de az ellenfél rendelkezett kimagasló futómennyiségű támadókkal rajta kívül is. Középen mezőnyben is kiválóan passzolgattak zömében lapos átadásokkal, a szélen pedig üres területeket alakítottak ki a felfutó balhátvédjük (egykori rimóci játékos) számára, akinek segítségével több veszélyes támadást vezettek a jobb oldalunkon. A mérkőzésre végig ez volt jellemző, remek passzjátékukkal, sok futással uralták a mérkőzést középen. Elől a csatáraik jól cseleztek, (de általában a legtöbb játékosuk jól cselezett), sok helyzetet dolgoztak ki, és ezeket sikeresen be is fejezték.

A küzdőszellemünkkel nem volt baj ezen a napon, hiszen mindenki, aki játszott, megtett minden tőle telhetőt, szimpatikus csapat benyomását keltettük, de a végére vadkerti és Varga Gyula (az ellenfél csatára négy gólt tudott szerezni) gálamérkőzéssé alakult a találkozó. Összességében egy sok sebből vérző rimóci csapat ellen Érsekvadkert ránk tudta kényszeríteni gyors, lapos passzos, célszerű és tudatos futásokkal fűszerezett játékát, mi pedig minden csapatrészben alulmaradtunk ezzel a futballal szemben.

B. A.

Rimóc-Érsekvadkert 0-6 (0-2)

vezette: Nagy I. (Kalmár P., Béres K.)

Rimóc: Molnár J. – Deák G., Mócsány R., Csizmadia B., Csampa M. – Laczkó Zs., Vincze B. (Árva R. 46.), Ajtai R., Pásztor B. – Kiss P., Kormány R. Játékos-edző: Árva Róbert.

Érsekvadkert: Ficza N. (Szántó Zs. 71.) – Szabó L., Keresztes G., Varga M., Cserni B. – Nagy R., Paulicsek M., Tóth A. (Varga B. 71.), Nagy Á. (Pistyúr Zs. 65.) – Mácsik L. (ifj. Holman J. 71.), Varga Gy. Játékos-edző: ifj. Holman József.

Sárga lap: Csampa M., Csizmadia B. ill. Nagy Á., Paulicsek M.

Gól: Varga Gy. (23., 27., 69., 83.), Mácsik L. (47.), Szabó L. (55.)

Árva Róbert: – Ezer sebből vérezve, ilyen csapattal ma ennyi volt bennünk. Gratulálok a vadkertieknek a győzelemhez.

ifj. Holman József: – Ez volt tavasszal a leggyengébb bajnoki teljesítményünk, ami a játékot illeti, de ettől függetlenül megérdemelten nyertünk egy sportszerű és kulturált együttes ellen, korrekt játékvezetés mellett. Sajnálom a rimóci csapatot, mert tudom, hogy ezer sebből vérzik a klub. Szívből kívánom, hogy mielőbb térjenek vissza a sikerek útjára, mert igazán remek és tiszteletre méltó sportemberek!

Category: Csapat